Tavaly volt 50 éve, hogy megszűnt a szegedi tanyavilágban közlekedő kisvasút, legalábbis a mi dimenziónkban. Alternatív univerzumunkban azonban máshogy alakult a történet, a kisvasutat nem szüntették meg, és nem szedték föl, hanem folyamatosan karbantartva működtették és fejlesztették. Amellett, hogy a környék egyik turisztikai attrakciója, Szeged és Kecskemét elővárosi közlekedésének fontos tényezője is.
Máshogy alakult
Alternatív univerzumunkban nem készült el az 1968-as
közlekedéspolitikai koncepció, de bizonyos vasútvonalakat fölülvizsgáltak, és
nyomvonalkorrekciókat hajtottak végre, egyes vonalakat bezártak. A 70-es évekre
eléggé leroggyant szegedi kisvasutat az azt eredetileg üzemeltető Szeged vette
vissza a MÁV-tól, és korszerűsítési munkálatokat végzett rajta. A 80-as évek
végén Átrakótól a Roosevelt térig tartó, ekkorra már fölhagyott szakaszt is
helyreállították, hogy ott nosztalgia-járatok üzemeljenek majd.
A 2010-es évekre újabb korszerűsítés vált szükségessé, ekkor
kisebb nyomvonalkorrekciókat hajtottak végre (pl. az épülő autópálya miatt) és
alacsonypadlós, klimatizált motorvonatokat kezdtek el beszerezni. Ekkor
Pusztamérgestől Zsanán át Kiskunmajsáig új pályaszakaszt építettek, és
összekötötték a kecskeméti kisvasúttal, így Szegedről Kecskemétre már két irányból
is el lehet jutni vasúton. Volt még egy elképzelés, hogy az ásotthalmi ágat
Kelebiáig hosszabbítják, sőt, a normál nyomtávra alakítás is, de ezekre végül nem került sor.
Az MK48-as mozdonyok és régi vasúti kocsik már csak
nosztalgia célokat szolgálnak, hétvégeken és ünnepnapokon közlekednek, illetve
különjáratként, de ezek legfeljebb csak Pusztamérgesig és Halastelekig mennek
ki. Áruszállítás nem igazán maradt a hálózaton, egyedül a Kunhalomnál lévő okos
üvegházakból szállítanak terményt a mórahalmi csomagolóüzembe, melyhez két
iparvágány létesült.
A nosztalgia
Amint azt említettem, a Roosevelt térről csak nosztalgia-járatok indulnak. Alterváros élettől lüktető belvárosának szívéből, halászcsárdák szomszédságából indulnak a vonatok, majd a Tisza-parton a Palánk épületei és vendéglátóhelyei előtt csattognak el. Az egykori Tisza pályaudvar helyén épült modern városrészébe érve a nagyállomás mögött elhaladva csatlakoznak be a menetrendszerinti forgalmat bonyolító szakaszba. Az Mk48-asok és a Bax kocsik a teljes, szegedi üzemeltetésű pályaszakaszt bejárják.
Kirándulóvonat az ásotthalmi erdőben. Iskolások, táborozók kedvelt közlekedési eszköze a kisvasút, több táborhely is épült úgy, hogy vasúttal jól megközelíthető legyen.
Gyakran utaznak rajtuk általános iskolások
osztálykirándulni, de Mórahalomra is mennek heti 4 alkalommal fürdővonatok.
Gyakori célpont a bivalyrezervátum Széksóstónál, és Dínó Park, vagy a BeNo Zoo , mindkettő egy köpésre
van csak Kunhalom állomástól, illetve az 55-ös úti megállótól.
A ruzsai és az
ásotthalmi erdőbe a kirándulók mellett iskolai- és cserkésztáborok
gyermekseregei özönlenek ki tavasztól őszig, és néha az erdei iskolákhoz is
bérelnek vonatot. Az állomások felvételi épületeit igyekeztek megőrizni, és
helyreállítani eredeti funkciójuknak megfelelően, egyedül Mórahalmon épült új
épület. Az új, Kecskemétig járó motorvonatokkal könnyen elérhetővé vált
Szegedről Bugac-puszta is.
Az elővárosi vonat
A nosztalgia mellett, a fölújított pályának, és a beszerzett
motorvonatoknak köszönhetően elővárosi vasúti funkciót is ellát a hálózat. A
szegedi végállomása az intermodális pályaudvaron van, ahol a vonatok a helyközi
és távolsági autóbuszokkal közös váróba érkeznek, és csak egy kis
mozgólépcsőzés választja el őket a nagyvasúttól. Így tehát pillanatok alatt
elérhetők a Budapest, Belgrád, vagy éppen Temesvár felé közlekedő Intercity-k,
vagy a buszjáratok, valamint az állomás előtti helyijáratos buszok, az 1-es és
2-es villamos, a három tram-train és a függővasút. Az egyik ágon Kecskemétig, a
másikon Ásotthalomig közlekednek a vonatok, legnagyobb sebességük – szemben a
nosztalgiavonatok 40 km/h-s csúcssebességével - 80 km/h.
Kecskemét felől érkezik a korszerű, alacsonypadlós, akkumulátoros motorvonat Zákányszékre.
Bizonyos állomásokat és megállóhelyeket megtartottak (pl.
Kunhalom, Pusztamérges), volt amit áthelyeztek (pl. Hattyas-telep), és olyan
is, amit megszüntettek (pl. Feketeszél, Balog iskola). Ásotthalomra 45 perc a
vonatok menetideje, Pusztamérgesre 56. Hétköznapokon, csúcsidőben Kecskemét felé 20, Ásotthalom
felé 30 perces a követés, csúcsidőn kívül és hétvégenként óránként indulnak
mindkét irányba.
Miért éppen a kisvasút?
Miért választanák a mai világban sokan a kisvasutat, ami
miatt van értelme működtetni? Autóval nyilvánvalóan kényelmesebb bejutni
Szegedre, és valamivel gyorsabb is. Mint arról már volt szó a blogon és még
lesz is, Szegeden az autóhasználatot prémium szolgáltatásként kezelik és
eszerint is árazzák be. A város számos pontján az AÚR (Automatikus
Útdíjfizetési Rendszer) kapuinál vonják az úthasználati díjat, és az egész
város területén fizetős a maradék közterületi parkolás, a parkolóházakról nem beszélve.
Így akinek feltétlenül muszáj, vagy hajlandó komoly pénzeket áldozni, csak az
közlekedik be a városba autóval. A többieknek elérhető árú, minőségi
alternatívát kellett biztosítani, és ez a mai kor színvonalán kialakított
vasúttal sikerült.
A vonatokon lehetőség van a nagyobb csomagok, bőröndök
szállítására, magunkkal vihetjük a biciklit, rollert. Van mosdó, ételt és italt
lehet venni a fedélzeti automatából. Az állomások mindegyikén B+R
kerékpártárolót alakítottak ki, és néhol kisebb, fizetős P+R parkolókat is. A
kiskertes övezetekben és nagyobb településeken midibuszos ráhordás is van.
(Domaszék, Zákányszék, Mórahalom)
Mivel a vasútvonal nem szűnt meg, a Homokhátság települései
is nagyobbakra nőttek, mint a mi dimenziónkban, Mórahalom a térség gazdasági és
igazgatási központja 15 ezres város, Zákányszéket és Ruzsát kb. 5-5 ezren,
Kunhalom községet 1500-an lakják, Domaszéket 7500-an. A munkahelyekre, oktatási intézményekbe, üzletekbe több ezren
járnak be Szegedre nap, mint nap, kombinálva a mikromobilitást a közösségi
közlekedéssel.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
És mi a helyzet a mi valóságunkban? Az 1927-ben elindult Szegedi Gazdasági Vasút (1949-től Szegedi Kisvasút) már nem létezik, 1975. augusztus 31-én az 1968-as nagy „Vasútromboló” közlekedéspolitikai koncepció jegyében megszüntették. A hálózat történetéről olvashattok pl. a Wikipédián, vagy például itt. Érdemes rápillantani Mocsár Gábor, Vinkler György és Rockenbauer Pál 1971-es dokumentumfilmjére, amit a kisvasút bezárása előtt forgattak, és legalább annyira szól a tanyavilágban és homokháti településeken élőkről, mint magáról a vasútról. Sajnos a hangsávot letiltották.
Aki napjainkban keresi a vasútvonal nyomait, nincs könnyű
helyzetben, ilyenből ugyanis nem sok maradt. Az üzem bezárása után nagy gonddal
bontották el a pályát, többek között például a Volán dolgozói is. Eredeti helyükön
már csak a Kissori műút közelében láthatók a sínek. Kecskésnél a Terehalmi út
fölújításánál tűnt el egy sínemlék, az Új élet utcában Szentmihályon pedig
tavalyelőtt bontották el a síneket az útátjáróban. Lehetnek még sínek a föld
alatt is itt-ott, 2024. novemberében például az egykori vasúti híd hídfőjénél
végeztek munkálatokat, és az egyik munkagödörben körbeásták a kisvasút sínjeit.
Nem tudom, mi lett ezek sorsa, gondolom visszatemették őket a csövekkel együtt.
Megmaradt sok állomásépület, melyek az idők során különböző
funkciókat kaptak. Zákányszéken lakóház lett az állomásból, Széksóstó volt
élelmiszerbolt (azóta már bezárt, majd szépen fölújították az épületet), Ruzsán orvosi rendelő működik benne,
Kunhalom most szállásként működik, a domaszéki állomásépületben pedig vasút- és
helytörténeti kiállítóhelyet alakítottak ki. Utóbbi mellett egy sínpárra egy tehervagont
és egy mozdonyt is kihelyeztek. Vannak kevésbé szerencsés épületek, a fűtőház
eléggé romos, van olyan melléképülete, ami már összedőlt és elbontották. Átrakó szintén eléggé lehangoló állapotban van a szentmihályi állomásépület
pedig lepusztultan álldogál a köré hordott szemétkupacok között.
Na persze, valójában még síneket is találhatunk elég sokat,
csak nem a földön kell őket keresni. A vasútból kibontott anyagot több helyen
újrahasznosították. Átrakónál korlátnak, a domaszéki kiskertekben kerítésnek,
vagy szőlőlugashoz használták föl őket. Az egykori hálózatot alaposan bejárta a
Szegeder, javaslom megnézni a fényképpel illusztrált cikküket a témában.
Őriz néhány tárgyi emléket a Vasúttörténeti Alapítvány is, és úgy
tudom, hogy nemrégiben sikerült újabbakat megmenteni az utókornak.
A hálózat megszűnése óta már több, mint egy fél évszázad
eltelt, ám még sokan élnek olyanok, akik utaztak a kisvasúton, sőt, szolgáltak
rajta ők, vagy rokonuk, ismerősük. Civil szervezetek és vasútbarátok őrzik a kisvasút
emlékét, időnként megosztják egymással tudásukat, élményeiket, emlékeiket. Legutóbb
pl. március 6-án Papp János tartott egy érdekes előadást a szentmihályi
művelődési házban összegyűlt szép számú közönségnek, ahol például a vasút keletkezésének
körülményeiről, vagy a különleges járművekről is megtudhattunk érdekességeket.
Rá következő napon pedig vagy hatvanan indultunk el az Új élet utcából arra a
kb. 10 km-es gyalogtúrára, ami a kisvasút nyomvonalát járta be Sárkányhegyig
(ma Domaszék). Ez a túra egy hosszabb rendezvénysorozat egyik eseménye volt, amely
sorozat a Domaszék Szebb Jövőjéért Közalapítvány szervezésében, és a
Vasúttörténeti Alapítvány, valamint Domaszék Nagyközségi Önkormányzat
közreműködésével valósul meg. Több részletben, kb. 78 km-es útvonalat járnak
majd végig, és 2027. február 1-én, a 100. évfordulón érkezik majd a túra
Domaszékre.
A 100. évfordulón a Szegedi
Vasúttörténeti Alapítvány és az egykori kisvasút „barátai” méltó megemlékezést készülnek
tartani, és készül egy, a kisvasút
történetét feldolgozó könyv is.
Aki szeretné átélni a szegedi kisvasút életérzését, annak
még talán Balatonfenyvesen, Királyréten és Debrecenben van rá lehetősége. Utóbbi
vonal hasonlít a szegedire, a mozdonyok, és a vagonok is. Megvan még a
nyíregyházi és a kecskeméti kisvasút is, bár a forgalom már ezeken is „szünetel”,
van rá esély, hogy az idők végezetéig. A kecskeméti kisvasúton még nekem is
volt lehetőségem utazni amikor hatodikban Bugacra mentünk táborozni, vagy mikor
Kiskunmajsára utaztam. Kicsit az itt tapasztaltakat is fölhasználtam a képek elkészítésekor.
Kecskeméten egyébként hajtányozós programokat tartanak, és azt olvastam, hogy még akár
a mozdonyos személyszállítás is újraindulhat a közeljövőben bizonyos mértékben
és szakaszokon. Nagyon szorítok, hogy ez összejöjjön.
A szegedi kisvasúton szolgáló DEM 1 típusú
dízel-elektromos mozdonyok egyikét tavalyra fölújították, és bár önerőből
közlekedni nem tud, de szegedi kisvasútrajongóknak kötelező program lehet a
megtekintése, melyre a Gyermekvasút programjain van lehetőség.
Szegedhez legközelebb kisvasutazni a Fehértói halgazdaságban lehet, azonban az évnek mindössze egyetlen napján, novemberben, ez ugyanis a
halgazdaság ipari vasútja, nem személyszállításra épült.
A 80-nal haladó, korszerű kisvasút nem mindenhol utópia. Több országban működnek fejlettebb kisvasutak, és bár van, amelyiket átépítették már szélesebb nyomtávúra, még van 760 mm-es is. Az egyik ilyen a Zillertalbahn Ausztriában, melynek suhanását (majdnem 80-nal megy!) megnézhetitek ebben a videóban. Most képzeljük el mindezt Zákányszék és Ruzsa között. :)
A bejegyzésben képek elkészítéséhez első sorban a kisvasut.hu
oldalon megtalálható, fölbecsülhetetlen értékű fotókkal, és gyűjteményekkel
okítottam a mesterséges intelligenciát. Az albumban odaírtam a forrást, ahol tudtam, de ha valaki bővebbet, ezúton is köszi, ha megírja. Egyes alkotásokhoz saját képeket is
fölhasználtam, vagy a Street View napjainkban készült utcaképeit. Néhol ezeket vegyítettem, és még utána is szerkesztettem rajtuk.
A bejegyzésben szereplő képek és szöveg nem tudományos
igényűek, a céljuk csak az, hogy bemutassák, hogyan nézhetne ki napjainkban a
kisvasút, ha működne. Közük a valósághoz semmi, a hálózat létezésének ma már sem
gazdasági, sem műszaki realitása nincs, a közlekedési szokások átalakultak, a
nyomvonalat pedig több helyen beépítették házakkal, iskolával, autópályával. Ez
a történet is arra tanít minket (más odaveszett műszaki különlegességekkel,
mint a páternoszter, vagy a nagyáruház mozgólépcsője), hogy addig vigyázzunk az
értékeinkre, amíg vannak, még akkor is, ha az adott pillanatban kilátástalannak
tűnik a jövőjük.











Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése