Szegedi Gazdasági Vasút

Tavaly volt 50 éve, hogy megszűnt a szegedi tanyavilágban közlekedő kisvasút, legalábbis a mi dimenziónkban. Alternatív univerzumunkban azonban máshogy alakult a történet, a kisvasutat nem szüntették meg, és nem szedték föl, hanem folyamatosan karbantartva működtették és fejlesztették. Amellett, hogy a környék egyik turisztikai attrakciója, Szeged és Kecskemét elővárosi közlekedésének fontos tényezője is.

Szeged-Átrakó vasútállomás. Háttérben Szeged új városrészének modern épületei, nagy hozzáadott értékű tevékenységeket folytató vállalatok, az egyetem, vagy nemzetközi szervezetek irodái vannak.

Máshogy alakult

Alternatív univerzumunkban nem készült el az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció, de bizonyos vasútvonalakat fölülvizsgáltak, és nyomvonalkorrekciókat hajtottak végre, egyes vonalakat bezártak. A 70-es évekre eléggé leroggyant szegedi kisvasutat az azt eredetileg üzemeltető Szeged vette vissza a MÁV-tól, és korszerűsítési munkálatokat végzett rajta. A 80-as évek végén Átrakótól a Roosevelt térig tartó, ekkorra már fölhagyott szakaszt is helyreállították, hogy ott nosztalgia-járatok üzemeljenek majd.

A kisvasút sínjei Ónozó Lipótné Halászcsárdája előtt a Tisza partján egy nyári koraestén. Itt már csak a nosztalgiajáratok közlekednek. 

A 2010-es évekre újabb korszerűsítés vált szükségessé, ekkor kisebb nyomvonalkorrekciókat hajtottak végre (pl. az épülő autópálya miatt) és alacsonypadlós, klimatizált motorvonatokat kezdtek el beszerezni. Ekkor Pusztamérgestől Zsanán át Kiskunmajsáig új pályaszakaszt építettek, és összekötötték a kecskeméti kisvasúttal, így Szegedről Kecskemétre már két irányból is el lehet jutni vasúton. Volt még egy elképzelés, hogy az ásotthalmi ágat Kelebiáig hosszabbítják, sőt, a normál nyomtávra alakítás is, de ezekre végül nem került sor.

Az MK48-as mozdonyok és régi vasúti kocsik már csak nosztalgia célokat szolgálnak, hétvégeken és ünnepnapokon közlekednek, illetve különjáratként, de ezek legfeljebb csak Pusztamérgesig és Halastelekig mennek ki. Áruszállítás nem igazán maradt a hálózaton, egyedül a Kunhalomnál lévő okos üvegházakból szállítanak terményt a mórahalmi csomagolóüzembe, melyhez két iparvágány létesült.

A nosztalgia

Amint azt említettem, a Roosevelt térről csak nosztalgia-járatok indulnak. Alterváros élettől lüktető belvárosának szívéből, halászcsárdák szomszédságából indulnak a vonatok, majd a Tisza-parton a Palánk épületei és vendéglátóhelyei előtt csattognak el. Az egykori Tisza pályaudvar helyén épült modern városrészébe érve a nagyállomás mögött elhaladva csatlakoznak be a menetrendszerinti forgalmat bonyolító szakaszba. Az Mk48-asok és a Bax kocsik a teljes, szegedi üzemeltetésű pályaszakaszt bejárják.

Kirándulóvonat az ásotthalmi erdőben. Iskolások, táborozók kedvelt közlekedési eszköze a kisvasút, több táborhely is épült úgy, hogy vasúttal jól megközelíthető legyen. 

Gyakran utaznak rajtuk általános iskolások osztálykirándulni, de Mórahalomra is mennek heti 4 alkalommal fürdővonatok. Gyakori célpont a bivalyrezervátum Széksóstónál, és Dínó Park, vagy a BeNo Zoo , mindkettő egy köpésre van csak Kunhalom állomástól, illetve az 55-ös úti megállótól.

A ruzsai és az ásotthalmi erdőbe a kirándulók mellett iskolai- és cserkésztáborok gyermekseregei özönlenek ki tavasztól őszig, és néha az erdei iskolákhoz is bérelnek vonatot. Az állomások felvételi épületeit igyekeztek megőrizni, és helyreállítani eredeti funkciójuknak megfelelően, egyedül Mórahalmon épült új épület. Az új, Kecskemétig járó motorvonatokkal könnyen elérhetővé vált Szegedről Bugac-puszta is.

Az elővárosi vonat

A nosztalgia mellett, a fölújított pályának, és a beszerzett motorvonatoknak köszönhetően elővárosi vasúti funkciót is ellát a hálózat. A szegedi végállomása az intermodális pályaudvaron van, ahol a vonatok a helyközi és távolsági autóbuszokkal közös váróba érkeznek, és csak egy kis mozgólépcsőzés választja el őket a nagyvasúttól. Így tehát pillanatok alatt elérhetők a Budapest, Belgrád, vagy éppen Temesvár felé közlekedő Intercity-k, vagy a buszjáratok, valamint az állomás előtti helyijáratos buszok, az 1-es és 2-es villamos, a három tram-train és a függővasút. Az egyik ágon Kecskemétig, a másikon Ásotthalomig közlekednek a vonatok, legnagyobb sebességük – szemben a nosztalgiavonatok 40 km/h-s csúcssebességével - 80 km/h.

Kecskemét felől érkezik a korszerű, alacsonypadlós, akkumulátoros motorvonat Zákányszékre. 

Bizonyos állomásokat és megállóhelyeket megtartottak (pl. Kunhalom, Pusztamérges), volt amit áthelyeztek (pl. Hattyas-telep), és olyan is, amit megszüntettek (pl. Feketeszél, Balog iskola). Ásotthalomra 45 perc a vonatok menetideje, Pusztamérgesre 56.  Hétköznapokon, csúcsidőben Kecskemét felé 20, Ásotthalom felé 30 perces a követés, csúcsidőn kívül és hétvégenként óránként indulnak mindkét irányba.

Miért éppen a kisvasút?

Miért választanák a mai világban sokan a kisvasutat, ami miatt van értelme működtetni? Autóval nyilvánvalóan kényelmesebb bejutni Szegedre, és valamivel gyorsabb is. Mint arról már volt szó a blogon és még lesz is, Szegeden az autóhasználatot prémium szolgáltatásként kezelik és eszerint is árazzák be. A város számos pontján az AÚR (Automatikus Útdíjfizetési Rendszer) kapuinál vonják az úthasználati díjat, és az egész város területén fizetős a maradék közterületi parkolás, a parkolóházakról nem beszélve. Így akinek feltétlenül muszáj, vagy hajlandó komoly pénzeket áldozni, csak az közlekedik be a városba autóval. A többieknek elérhető árú, minőségi alternatívát kellett biztosítani, és ez a mai kor színvonalán kialakított vasúttal sikerült.

Domaszék vasútállomása. 

A vonatokon lehetőség van a nagyobb csomagok, bőröndök szállítására, magunkkal vihetjük a biciklit, rollert. Van mosdó, ételt és italt lehet venni a fedélzeti automatából. Az állomások mindegyikén B+R kerékpártárolót alakítottak ki, és néhol kisebb, fizetős P+R parkolókat is. A kiskertes övezetekben és nagyobb településeken midibuszos ráhordás is van. (Domaszék, Zákányszék, Mórahalom)

Egy ködös őszi reggelen a nagyszéksósi turisztikai központ melletti vasútállomáson. Széksóstó állomást az egyértelműség miatt nevezték át, mivel Sziksóstóra nagyon hasonlítana egyébként. 

Mivel a vasútvonal nem szűnt meg, a Homokhátság települései is nagyobbakra nőttek, mint a mi dimenziónkban, Mórahalom a térség gazdasági és igazgatási központja 15 ezres város, Zákányszéket és Ruzsát kb. 5-5 ezren, Kunhalom községet 1500-an lakják, Domaszéket 7500-an. A munkahelyekre,  oktatási intézményekbe, üzletekbe több ezren járnak be Szegedre nap, mint nap, kombinálva a mikromobilitást a közösségi közlekedéssel.

 A virtuális utazást átélhetitek ebben az albumban számos kép segítségével.  

-----------------------------------------------------------------------------------------------

És mi a helyzet a mi valóságunkban? Az 1927-ben elindult Szegedi Gazdasági Vasút (1949-től Szegedi Kisvasút) már nem létezik, 1975. augusztus 31-én az 1968-as nagy „Vasútromboló” közlekedéspolitikai koncepció jegyében megszüntették. A hálózat történetéről olvashattok pl. a Wikipédián,  vagy például itt.  Érdemes rápillantani Mocsár Gábor, Vinkler György és Rockenbauer Pál 1971-es dokumentumfilmjére, amit a kisvasút bezárása előtt forgattak, és legalább annyira szól a tanyavilágban és homokháti településeken élőkről, mint magáról a vasútról. Sajnos a hangsávot letiltották.

A felszín alatt megbújó sín 2024. novemberében Szegeden. 

Aki napjainkban keresi a vasútvonal nyomait, nincs könnyű helyzetben, ilyenből ugyanis nem sok maradt. Az üzem bezárása után nagy gonddal bontották el a pályát, többek között például a Volán dolgozói is. Eredeti helyükön már csak a Kissori műút közelében láthatók a sínek. Kecskésnél a Terehalmi út fölújításánál tűnt el egy sínemlék, az Új élet utcában Szentmihályon pedig tavalyelőtt bontották el a síneket az útátjáróban. Lehetnek még sínek a föld alatt is itt-ott, 2024. novemberében például az egykori vasúti híd hídfőjénél végeztek munkálatokat, és az egyik munkagödörben körbeásták a kisvasút sínjeit. Nem tudom, mi lett ezek sorsa, gondolom visszatemették őket a csövekkel együtt.

A szentmihályi állomás Altervárosban, és a mi valóságunkban 2026. március 6-án.

Megmaradt sok állomásépület, melyek az idők során különböző funkciókat kaptak. Zákányszéken lakóház lett az állomásból, Széksóstó volt élelmiszerbolt (azóta már bezárt, majd szépen fölújították az épületet), Ruzsán orvosi rendelő működik benne, Kunhalom most szállásként működik, a domaszéki állomásépületben pedig vasút- és helytörténeti kiállítóhelyet alakítottak ki. Utóbbi mellett egy sínpárra egy tehervagont és egy mozdonyt is kihelyeztek. Vannak kevésbé szerencsés épületek, a fűtőház eléggé romos, van olyan melléképülete, ami már összedőlt és elbontották. Átrakó szintén eléggé lehangoló állapotban van a szentmihályi állomásépület pedig lepusztultan álldogál a köré hordott szemétkupacok között.

Na persze, valójában még síneket is találhatunk elég sokat, csak nem a földön kell őket keresni. A vasútból kibontott anyagot több helyen újrahasznosították. Átrakónál korlátnak, a domaszéki kiskertekben kerítésnek, vagy szőlőlugashoz használták föl őket.  Az egykori hálózatot alaposan bejárta a Szegeder, javaslom megnézni a fényképpel illusztrált cikküket a témában.

A kiskertekben függőlegesben láthatjuk a kisvasút sínjeit. 

Őriz néhány tárgyi emléket a Vasúttörténeti Alapítvány is, és úgy tudom, hogy nemrégiben sikerült újabbakat megmenteni az utókornak.

A hálózat megszűnése óta már több, mint egy fél évszázad eltelt, ám még sokan élnek olyanok, akik utaztak a kisvasúton, sőt, szolgáltak rajta ők, vagy rokonuk, ismerősük. Civil szervezetek és vasútbarátok őrzik a kisvasút emlékét, időnként megosztják egymással tudásukat, élményeiket, emlékeiket. Legutóbb pl. március 6-án Papp János tartott egy érdekes előadást a szentmihályi művelődési házban összegyűlt szép számú közönségnek, ahol például a vasút keletkezésének körülményeiről, vagy a különleges járművekről is megtudhattunk érdekességeket. Rá következő napon pedig vagy hatvanan indultunk el az Új élet utcából arra a kb. 10 km-es gyalogtúrára, ami a kisvasút nyomvonalát járta be Sárkányhegyig (ma Domaszék). Ez a túra egy hosszabb rendezvénysorozat egyik eseménye volt, amely sorozat a Domaszék Szebb Jövőjéért Közalapítvány szervezésében, és a Vasúttörténeti Alapítvány, valamint Domaszék Nagyközségi Önkormányzat közreműködésével valósul meg. Több részletben, kb. 78 km-es útvonalat járnak majd végig, és 2027. február 1-én, a 100. évfordulón érkezik majd a túra Domaszékre.

A kisvasútra emlékező gyalogtúrázók Kunhalomra érkeznek 2026. március 7-én. 

A 100. évfordulón a  Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány és az egykori kisvasút „barátai” méltó megemlékezést készülnek  tartani, és készül egy, a kisvasút történetét feldolgozó könyv is.

Aki szeretné átélni a szegedi kisvasút életérzését, annak még talán Balatonfenyvesen, Királyréten és Debrecenben van rá lehetősége. Utóbbi vonal hasonlít a szegedire, a mozdonyok, és a vagonok is. Megvan még a nyíregyházi és a kecskeméti kisvasút is, bár a forgalom már ezeken is „szünetel”, van rá esély, hogy az idők végezetéig. A kecskeméti kisvasúton még nekem is volt lehetőségem utazni amikor hatodikban Bugacra mentünk táborozni, vagy mikor Kiskunmajsára utaztam. Kicsit az itt tapasztaltakat is fölhasználtam a képek elkészítésekor. Kecskeméten egyébként hajtányozós programokat tartanak, és azt olvastam, hogy még akár a mozdonyos személyszállítás is újraindulhat a közeljövőben bizonyos mértékben és szakaszokon. Nagyon szorítok, hogy ez összejöjjön.

A szegedi kisvasúton szolgáló DEM 1 típusú dízel-elektromos mozdonyok egyikét tavalyra fölújították, és bár önerőből közlekedni nem tud, de szegedi kisvasútrajongóknak kötelező program lehet a megtekintése, melyre a Gyermekvasút programjain van lehetőség.

Ez a kis mozdony évtizedeken át járta a szegedi kisvasút sínjeit. Most megújulva Budapesten, a Gyermekvasúton van. Nem ő az egyetlen túlélő jármű. :) 

Szegedhez legközelebb kisvasutazni a Fehértói halgazdaságban lehet, azonban az évnek mindössze egyetlen napján, novemberben, ez ugyanis a halgazdaság ipari vasútja, nem személyszállításra épült.

A 80-nal haladó, korszerű kisvasút nem mindenhol utópia. Több országban működnek fejlettebb kisvasutak, és bár van, amelyiket átépítették már szélesebb nyomtávúra, még van 760 mm-es is. Az egyik ilyen a Zillertalbahn Ausztriában, melynek suhanását (majdnem 80-nal megy!) megnézhetitek ebben a videóban.  Most képzeljük el mindezt Zákányszék és Ruzsa között. :)

A bejegyzésben képek elkészítéséhez első sorban a kisvasut.hu  oldalon megtalálható, fölbecsülhetetlen értékű fotókkal, és gyűjteményekkel okítottam a mesterséges intelligenciát. Az albumban odaírtam a forrást, ahol tudtam, de ha valaki bővebbet, ezúton is köszi, ha megírja. Egyes alkotásokhoz saját képeket is fölhasználtam, vagy a Street View napjainkban készült utcaképeit. Néhol ezeket vegyítettem, és még utána is szerkesztettem rajtuk. 

A bejegyzésben szereplő képek és szöveg nem tudományos igényűek, a céljuk csak az, hogy bemutassák, hogyan nézhetne ki napjainkban a kisvasút, ha működne. Közük a valósághoz semmi, a hálózat létezésének ma már sem gazdasági, sem műszaki realitása nincs, a közlekedési szokások átalakultak, a nyomvonalat pedig több helyen beépítették házakkal, iskolával, autópályával. Ez a történet is arra tanít minket (más odaveszett műszaki különlegességekkel, mint a páternoszter, vagy a nagyáruház mozgólépcsője), hogy addig vigyázzunk az értékeinkre, amíg vannak, még akkor is, ha az adott pillanatban kilátástalannak tűnik a jövőjük.