Esti séta Szeged belvárosában

Ezúttal egy nyári sétára invitálom a kedves olvasókat Szeged alternatív belvárosába. A leírásban főleg azokra a részekre koncentrálok majd, amik eltérnek a mi valóságunktól. Látni fogjuk, hogy bár Alterváros rendkívül fejlett, ám belvárosában számos olyan dolgot megőriztek és turistalátványossággá tettek, amiket nálunk már elbontottak. 

A Belvárosba induljunk a Bécsi körútról, ahol a villamosok már az alagútban mennek, itt van az első földalatti megálló. A híd felőli oldalon megyünk le a lépcsőkön a peronra, ahol tulajdonképpen bármelyik járműre fölszállhatunk, két megállót megyünk csak a Széchenyi térig, ahol a megálló a Klauzál tér alatt található.

A Palánk

Megérkezve az Oroszlán utca felé vesszük az irányt, hogy elsétáljunk a Palánkba. Altervárosban nem bontották el a Palánk egy jelentős részét. Számos földszintes, egyemeletes házat, köztük árvíz előtt épülteket is meghagytak, fölújítottak. A történelmi városrész a „török ház” kapuján át közelíthető meg az Oskola utca felől legegyszerűbben. Az oromfalas barokk lakóház a 17. század vége felé épülhetett, most könyvesboltként, fölső szintjein pedig művelődési központként, kiállítótérként működik. 

A keskeny, macskaköves utcákon a kultúra és a szórakozás kapta a főszerepet, a városrésznek szerves kapcsolata van a város folyójával. Az első helyszín az Ipar utca, ahol Juhász Gyula szülőháza a költő emlékére interaktív kiállítóházként és irodalmi zarándokhelyként működik. Az utca gyakran megtelik egyetemistákkal és egyetemi dolgozókkal, kutatókkal, akik itt ebédelnek, vagy éppen este találkoznak, szórakoznak.

Az Ipar utca, jobbra Juhász Gyula szülőházával. A háttérben a Dóm téri épületegyüttes mögötti fák. 

A Dóm felől a hangulatos Szekfű utcán is le lehet jutni a Tiszához. A sarki tímár ház étteremként és panzióként működik. A szabadtéri előadásai előtt és után rendszeresen nagy itt a tömeg, most viszont viszonylag csöndes, nyugodt utcán sétálhatunk, mivel a Széchenyi téren zajló gasztro-fesztiválra mentek inkább az emberek. 

A tímárház a Szekfű utca sarkán a Tisza partján. 

A széles, macskaköves sétányon a Szegedi Gazdasági Vasút vágányai futnak, ezeken hétvégéken és ünnepnapokon a mai napig nosztalgiavonat közlekedik. Egy utcával arrébb a sarkon áll az Onozó Lipótné-féle halászcsárda, ami az 1934-ben meghalt tulajdonos nevét viseli a mai napig. Az itt kapható hagyományos  szegedi halászlé világhírű, története során megfordult már a csárdában többek között Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza is.  Itt már többen korzóznak, hiszen közeledünk a Roosevelt térhez.

Halászcsárda és borozó, mellette a szegedi kisvasút vágányai. 

A Roosevelt téren is van két halászcsárda, ebből az egyik a nálunk is ismert Sótartó. Ami viszont érdekesebb itt, az a Szegedi Gazdasági Vasút végállomása, ahol éppen láthatunk egy indulni készülő nosztalgiavonatot. A vonat élén a Láng Gépgyár M495-ös dízel-villamos mozdonya, amiből négy példány készült, és egyben Magyarország első dízelmozdony-típusa. A nosztalgiavonatok nem közlekednek az egész vonalon, csak Szentmihályig, kedvelt turistalátványosságul szolgálva a városnak. A korszerű motorvonatok pedig nem jönnek be ide, azok csak a Nagyállomásnál lévő Intermodális Pályaudvarig járnak.

Apa készít egy képet az indulni készülő vonatról. 

Az N jelzésű villamos

Ha már a Roosevelt téren jártunk úgyis, vessünk egy pillantást az autómentes rakpartra és a múzeum előtti szökőkút zenés játékára, majd menjünk föl a híd lábához, és forduljunk jobbra, vigyázva, hogy ne lépjünk a hídról érkező villamos elé. A pezsgő, élettel teli Híd utcára érkezünk, amit a középre kifeszített, nosztalgikus hangulatot árasztó, ám már korszerű LED-es közvilágítás áraszt el fénnyel.  

 

Vibráló élet a Híd utcán, és a Széchenyi térre kanyarodó villamos. 

Az N jelzésű, azaz Nosztalgia villamosvonal nem része a város közlekedési rendszerének. Az útbaigazító táblák és a menetrendek nem jelzik, átszállásoknál sem mondják be. Ez egy különleges, 1770 méter hosszú turistalátványosság, ami csak március 15-től október 23-ig jár, és akkor is csak hétvégeken és ünnepnapokon (illetve az ezeket megelőző nap délutánjától), és külön jeggyel vehető igénybe. A Radnóti Gimnázium mellől a Glattfelder tértől indul, végigcsattog a Stefánián, majd befordul a Nemzeti Színháznál a Vörösmarty utcára, ahonnan pedig a Széchenyi térre. A platánok alatt a régi 1-es villamos nyomvonalán ér el a postához, itt van a kitérő is. Ez követően ráfordul a Híd utcára, majd átmegy a hídon, hogy aztán a Liget oldalában az Újszegedi Szabadtéri Színpad vonalában érjen véget. Altervárosban nem számolták teljesen föl, illetve részben újjáépítették a régi 4-es és 5-ös villamost, és ebből lett ez a furcsa, kurta viszonylat. Az öt megállós vonalon kizárólag régi nosztalgiavillamosok közlekednek, egyidejűleg két jármű, fél órás követéssel.

A fesztiválok idején, vagy valamelyik szabadtéri színpad előadásakor kifejezetten zsúfoltak a kocsik, mivel a járat mindenféle prospektusban, és a város imázsvideóiban is szerepel, egy turista sem akarja kihagyni az alkalmat, hogy menjen egy kört, vagy akár csak 1-2 megállót vele. A villamosjárat azonban - meglepő módon - nem csak a turisták körében népszerű. Vannak, akik helyi közlekedésre is igénybe veszik, például ha át szeretnének menni a Ligetbe a Stefánia felől, és közben kicsit nosztalgiáznának.

A Belvárosi hídon Altervárosban természetesen már csak a közösségi közlekedés, gyalogosok, kerékpárosok, mikromobilitás mehet át, illetve külön engedéllyel a taxisok, max. 30 km/h-val. A villamos közlekedésekor a hidat fedező jelzőlámparendszer a közlekedő villamos irányával ellentétes irányba közlekedő buszokat és trolikat megállítja, így nem kell a villamos mellet „átbújni” a tömegközlekedési eszközöknek. A kerékpárosok, rolleresek persze bármikor átmehetnek a hídon, hiszen ők kényelmesen elférnek.

 

A Stefánián a Kass Vigadó (és szálló) működik még mindig, a 19. század végének eleganciáját és derűjét sugározva magából. Mellette csilingel a villamos a megállónál. Kerékpáros felület is fut a sín mellett, hiszen a forgalmas Oskola utca – Stefánia bringás tengely is itt halad el. A bringásoknak szánt részt leaszfaltozták a városban szokásos piros aszfalttal. A Színház melletti téren átvágunk a Széchenyi térre.  

Gyalogos-bringás belváros

A Széchenyi teret nemrégen fölújították, díszburkolatot és korszerű világítást kapott, a városháza pedig új díszkivilágítást. A téren több a zöldterület, mint nálunk, és az egész gyalogos-kerékpáros övezet. Egy utcával arrébb a Feketesas utcán is fákkal és sok növénnyel találkozunk. A fák közé itt-ott csobogót tettek, hogy hűsítsék és párásítsák a levegőt a teraszokon ülők körül.

Ha már a Feketesas utcán vagyunk, menjünk el, és nézzük a meg Reök palotát és a Kölcsey utcát, meg a Kárászt, bár ezek nagyon hasonlítanak a mi dimenziónkban láthatókhoz. A Zrínyi utca azonban alaposan eltér. Mivel a villamos már a felszín alatt megy a Dugonics téren és a Kárász utcán át, ezért a Zrínyi utcán felszedték a síneket, és kerékpáros utcát alakítottak ki. Itt is több vendéglő kitelepült a teraszával, élettel megtöltve a közterületet. A Dóm téren tartott rendezvények ennek köszönhetően nem zavarják nagyon a kerékpáros közlekedést, hiszen amikor lezárják a teret, akkor csak egy sarokkal kell arrébb menni és már lehet is tekerni a tükörsima aszfalton. A kerékpáros utca egyébként a Kelemen utcán is folytatódik, és kivisz a Széchenyi térre.

Sétánk az Aradi vértanúk terén ér véget. A térre két sugárút és egy körút is befut, ide érkeznek a biciklisek a Dóm tér és a Zrínyi utca felől is, ezért elég forgalmas csomópont, csak éppen autók nem nagyon járnak rajta. A Jókai utca sarkán álló házban elegáns üzletek és egy kávézó kapott helyet. Itt föl sem merült, hogy egy komplett belvárosi utcát ledózeroljanak egy ide sem stílusában, sem létpékében nem illő áruháznak és lakóháznak.  

Végül a mozgólépcsőn lemegyünk a földalatti villamosmegállóba, ahol bármelyik járat érkezik, fölpattanunk rá, és egy megállót utazva visszatérünk a kiindulóponthoz. 

Az összes kép a sétáról elérhető itt.

Nagyon érdekes és részletes leírást találtok az ősi Palánk városrészről a Szeged Panoráma blogon.

Bajsz Gábor írását az újszegedi 5-ös villamosról is merem ajánlani. 

Összevetnéd a régi Palánk utcáit mai térképpel? Itt megteheted.