Hanem a Klauzál téren, pontosabban alatta. Eredetileg a
Széchenyi téri fősétány alá tervezték, amikor még úgy volt, hogy a tram-trainek
használják csak az alagutat, a villamosok pedig mennek a felszínen. Ekkor
középperon épült volna az állomásra, mivel a tram-trainek mind kétoldali ajtós,
kétirányú járművek. Később az a döntés született, hogy a villamosok is az
alagutat használják majd, amiknél viszont szempont volt, hogy az egyoldali
ajtós villamosok, amik a 2-es villamoson járnak, tudják használni a megállókat.
A két peronnal már szélesebb megálló azonban a platánsorok kivágásával járt
volna úgy, hogy eredeti helyükön nem is tudták volna újratelepíteni őket. A
lejárók a parkba kerültek volna, a „metróból” följövők meg akár egyből a
Borfesztiválra, vagy valamilyen más rendezvényre érkeztek volna. A Klauzál
téren kevesebb a rendezvény, nincsenek növények, és elég közel esik a Széchenyi
térhez.
Persze, ha már a Klauzál térre esett a választás, akkor első
ránézésre kézenfekvő lett volna már inkább Klauzál térnek hívni, mégsem így
döntöttek. Ennek pedig az volt a magyarázata, hogy a többi tömegközlekedési
eszköznek mind a Széchenyi téren van a megállója, így is hívják a megállót,
logikus, hogy a troliktól és buszoktól alig 80 méterre lévő villamos- és
tram-train megállót is így nevezzék el.
A helyválasztás miatt egyes szakaszokon szűkebb peronokat
lehetett csak építeni, középen azonban bőven megszélesíthették az utasforgalom
rendelkezésére álló teret, ide futnak le a mozgólépcsők, és az akadálymentes
liftek is, vannak padok, és jegyautomaták. Eltérés az előző két megállóhoz
képest, hogy itt az állomáson van ingyenes nyilvános illemhely, amit nyilván
nem csak az utasok, hanem a felszínről lejövő járókelők is használhatnak. Ezzel
a föld alatti létesítménnyel egyszerre két probléma is megoldódik, a WC-hiány, illetve a városképet elcsúfító
WC-épületeké is.
Ami viszont ennél is érdekesebb, az az, hogy a Klauzál téren
nem csak a villamosmegállót építették ki a föld alatt. Az Altervárosban
komolyan gondolták és gondolják azt, hogy az egyéni autóhasználat
fönntarthatatlan, és ezért egyrészt magas színvonalú alternatívákat kell teremteni,
másrészt korlátozni kell, és vissza kell szorítani a magánautóhasználatot. A
Belvárosban kibővítették az autómentes, vagy korlátozott autós elérésű
forgalomcsillapított övezetet. Elismerték azt is, hogy vannak élethelyzetek,
mikor az autóhasználat nagyon fontos, és szükséges, de helypazarló és
környezetpusztító luxusnak tartották, hogy a Belvárosban felszíni parkolókat
építsenek, vagy mélygarázsokat, amikben néhány autóval elfoglalhatták volna a
helyet mindenki elől.
A megoldás az lett, hogy a villamosperonok mellett a tér
mindkét oldalán kialakítottak egy földalatti taxiállomást, illetve a kisméretű,
zöld színű villanyautókat kínáló autómegosztónak is jelöltek ki parkolókat.
A Kígyó utcán és a Victor Hugo utcán lévő rámpákon át közelíthetők meg ezek az
állomások, melyeket a födémbe épített „ablakokon” keresztül némi természetes
fény is ér, így növényekkel tették őket barátságosabbá. A taxi- és
közautóállomások a villamosmegálló felől közelíthetők meg, utóbbi mozgólépcsőjét,
liftjét használva. Az taxik utasai és a közautót bérlők fedett, szélvédett,
hűtött/fűtött helyen várhatnak, vagy ülhetnek kocsiba. Ezzel a Belvárosban
lakóknak, az oda bevásárolni, vagy szórakozni tartóknak, vagy valamelyik
például tram-trainnel Szegedre érkező turistáknak, csomagokkal megpakolt
újszegedieknek is megnyílik a lehetőség, hogy a Belvárosban autózzanak, ha
muszáj, de ezt nem a költséges fönntartású, ám az idő nagy részében mégis csak
parkoltatott saját autójukkal tudják megtenni, hanem ezekkel az
alternatívákkal. (a taxik a réges-régen autómentesített Belvárosi hídon is
átkelhetnek)
A taxik egyébként egyensárga színt kapnak. Vannak köztük olyanok, melyek mozgáskorlátozottak szállítására jobban ki vannak alakítva. Ezeket a taxikat kék matricával is megjelölik, és különleges parkolási szabályok vonatkoznak rájuk, továbbá behajthatnak velük olyan helyekre is, ahová a sima taxikkal nem, igénybevételük pedig kedvezményes azon utasok számára, akik hivatalosan is mozgáskorlátozottak.
A következő részben továbbmegyünk az Anna-kúthoz, ahol megnézzük az alagút utolsó előtti földalatti megállóját.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kéreg alatti vezetéssel foglalkozó postban már említettem néhány előzményét az ötletnek. Voltak ugyanis olyan időszakok,
mikor tényleg számoltak annak lehetőségével, hogy Szegeden a föld alá viszik a
belvárosi villamosközlekedés egy részét.
Bajusz Rezső „Személyközlekedésünk
ma és holnap” c. könyvében 1975-ben a távlati, 1990-ig tartó időszakra vonatkozóan
említette meg, hogy eddigre „Hozzákezdenek Miskolcon és Szegeden a belvárosi
villamosszakaszok burkolat alá bujtatásához."
A Dr. Czére Béla szerkesztésében szintén 1975-ben megjelent „Közlekedésünk az ezredfordulón” c. kötet sok egyéb roppant érdekes dolog mellett a vidéki városok közlekedésének fejlődési lehetőségeivel is foglalkozik. Azt írja, „Megyei városaink közül Miskolcon és Szegeden kell a villamosvasút jelentős rekonstrukciójára számítani. Mindkét vonal zsúfolt és keskeny belvárosi utakon fog közlekedni az ezredforduló idején is. A zsúfoltság enyhítésére nem lesz más megoldás, mint a vonal belvárosi szakaszának kéreg alatti vezetése.” Szegeden a kéreg alatti vezetés a Kölcsey utca vonalában indult volna, és a Rákóczi térnél jöttek volna felszínre a Kossuth Lajos sgt-on közlekedő villamosok, melyek a kéreg alatt is ugyanazon a nyomvonalon haladtak volna, mint amin most közlekednek. Előnyként említi, hogy ezzel a közúti kapacitás növelhető. Ezúton is köszönöm a forrás-tippet Bajsz Gábornak.
Megjegyzem, hogy akkoriban több kisebb forgalmú, illetve egyvágányú, kitérős villamosvonalat is azért szüntettek meg, hogy a közúti közlekedésnek nagyobb kapacitást biztosítsanak, így – mivel az végig kétvágányú, fővonalnak számító 1-es villamos megszüntetése még 1975-ben is meredeknek látszott – valószínűleg inkább ilyen indíttatású lehetett a kéreg alatt vezetés gondolata, és nem a közösségi közlekedés előnyben részesítése volt az elsődleges szempont.
A Klauzál tér alatti megállót Széchenyi térnek hívni azért
sem túl nagy csalás, mert – talán ezt nem tudja mindenki – a Klauzál tér
területe egykoron a Széchenyi térhez tartozott. Így mondhatott beszédet Kossuth
Lajos a nevezetes erkélyről - állítólag -60.000 ember előtt, amekkora
tömeg a mai Klauzál térre még közelítőleg sem férne be. Elsőként a Kiss Dávid
palotát építették meg leválasztva a Széchenyi tér egy részét, majd az 1870-es
években követte a többi palota, melyek végül azóta is határolják a teret. Aki
többet olvasna erről, az itt vagy itt megteheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése